Története

A coeliakia az ógörög κοιλία, koilia (has, alsótest) szóból ered. Bár hasbetegséget Aretaiosz már a Kr. e. második században megemlítette, a lisztérzékenység felfedezőjének Samuel Geet tartják. 1888-ban írta le az általa „coeliac affection”-nek nevezett betegséget, amin egy főleg kisgyermekeket érintő emésztési zavart értett. 1950-ben H. W. Dicke azonosította a glutént, mint kiváltó tényezőt. A bélbolyhok pusztulását Margot Shiner figyelte meg 1957-ben Londonban. Egy évvel később E. Berger tudósított a gliadin elleni antitestekről, lehetővé téve a szérumdiagnosztika bevezetését.