2012.02.13 11:50
Az inzulin (a latin insula = sziget szóból) a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek által termelt polipeptid hormon, amely a szénhidrátok, fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. A szervezet sejtjei csak inzulin jelenlétében képesek felvenni a vérből a glükózt.
Az inzulin adagolása
Inzulin adása a bőr alatti kötőszövetbe az
inzulin tollsegítségével
Inzulin adagolása
inzulin pumpasegítségével
Az inzulint a bőr alá, a bőr alatti zsírba kell fecskendezni. Erre általában a végtagok (kar, comb) és a hasfal használható. Ma már kis fecskendők és nagyon vékony tűk kifejlesztésével az eljárás szinte fájdalommentes. Azok számára, akik a tűket nem képesek elviselni, létezik egy levegőpumpás eszköz, amely az inzulint tű alkalmazása nélkül képes a bőr alá fújni. Ez az eljárás sem teljesen fájdalommentes, így inkább azoknak ajánlott, akik a tűtől tartanak. A leggyakrabban használt eszköz az ún. inzulin toll. Ez egy toll méretű kis adagoló, melyben egy patronban található az inzulin, ami egy nagyon vékony tű segítségével a kívánt dózisban juttatható be a bőr alá. Az inzulin toll kényelmesen alkalmazható, főleg olyankor, ha a betegnek útközben, az otthonán kívül, napközben többször is adnia kell az inzulint. Egy másik elérhető eszköz az inzulinpumpa. Ez egy kicsiny tartályból előre meghatározott program szerint folyamatosan adagolja az inzulint a bőr alá szúrt, kis tűn keresztül. Szükség esetén (pl. étkezés előtt) lehetőség van nagyobb adag inzulin befecskendezésére is. A pumpával lehet leginkább megközelíteni az egészséges szervezet inzulin termelését. A legtöbb betegnek ez a pumpa jobb szabályozást biztosít, míg másokat zavar a pumpa viselése ("idegen test" érzése), vagy a tű helyénél seb alakul ki. Problémát okozhat a fokozott fertőzésveszély is (például rendszeresen úszóknál).
Az inzulint be kell fecskendezni, szájon át jelenleg nem adható, mert a gyomorban lebomlik. Kutatók még tesztelik az inzulin adásának esetleges új formáit, amilyenek például az orrspray, a szájon át szedhető forma, mely nem bomlik le, vagy az inhalációs inzulin. Ez utóbbiban az inzulint egy speciális eszköz porlasztja, amely így a tüdőbe kerül, és a tüdő-léghólyagocskák felszínéről szívódik fel. Az így inhalált inzulin felszívódása nagyon gyors, a bőr alá fecskendezett ultragyors inzulin készítményekkel egyezik meg, hatástartama azonban hosszabb. Ismert, hogy ezzel az adagolással csak az inzulin 10%-a szívódik fel. Az inhalációs inzulin az étkezésekhez adott inzulint válthatja ki, a bázisinzulin bőr alá történő adagolására továbbra is szükség lesz. Néhány készítmény kifejlesztése már a klinikai fázisban van, az USA-ban és az EU-ban a készítmény engedélyezett. Az inzulin-inhaláció hosszú távú hatása a tüdőkre még nem ismert, alkalmazása során időnként a tüdő működésének kisfokú, visszafordítható romlását észlelték.