Kutatások

Az 1990-es évek elején Joel Weinstock gasztroenterológus észrevette, hogy a 20. század folyamán nagymértékben nőtt a gyulladásos bélbetegségek száma Észak-Amerikában. Sokan a „rossz” génekben keresték a jelenség okát, de Weinstock másfelé kezdett el keresgélni. Azokon a területeken, ahol korábban az IBD előfordulása 1:10000 volt, újabban 1:250-hez volt tapasztalható. A hibás gén ilyen gyorsan nem terjedhet, a tudós tehát a környezetben vélte megtalálni az okot. Nem azt kutatta, mi okozta az IBD terjedését, hanem azt, mi védte meg az embereket tőle a 20. század előtt.

A bélférgek különös hatással vannak a gazdaszervezetre, nemhogy gyulladást okoznának, ami a szervezet tipikus válasza az élősködőkre, hanem éppen hogy megnyugtatják a gazda immunrendszerét. A saját túlélésük érdekében igyekeznek a gazdaszervezetet minél egészségesebben tartani.

Kiderült, hogy egy adott populációban 10 évvel a higiénés körülmények javulása és a féregtelenítés eredményeképpen ugrásszerűen megnőtt az IBD-esetek száma. Weinstock az alábbi hipotézist állította fel: hosszas közös fejlődés során az emberi immunrendszer, ahhoz, hogy jól működjék, függővé vált a bélférgektől.

– A higiéné jobbá tette az életünket – mondja Weinstock –, de miközben néhány betegséget megelőzhetünk vele, olyan tényezőket is kiiktatunk, amelyet fontosak egészségünk szempontjából.

Egérkísérletekben bebizonyosodott, hogy a szervezetbe „visszatelepített” bélférgek több betegséget, így az asztmát, az 1. típusú diabéteszt, a sclerosis multiplexet és az IBD-t is gyógyítják.

Két kísérletsorozatot is végeztek embereken, és a 29 Crohn-betegből 23 pozitívan reagált a férgek jelenlétére.

Jelenleg több országban is folynak vizsgálatok, hogy a Trichuris suis nevű, sertésekben tenyésző bélféreggel autoimmun eredetű betegségeket gyógyítsanak, mint pl. a sclerosis multiplex, a Crohn-betegség, a szénanátha, az asztma és a különféle ételallergiák.