Hogyan Vizsgálják a Lisztérzékenységet?
Általában gliadin elleni antitesteket (AGA) keresnek a vérplazmában, IgA és IgG típusúakat egyaránt. Ezen kívül meghatározzák a szöveti transzglutamináz elleni antitestek (tTG-A) szintjét is; ebből csak IgA típusúak vannak. A lisztérzékenyek 11%-a azonban nem tud elég IgA típusú antitestet termelni, ezért mérik az összes IgA típusú antitest mennyiségét is. Emellett arra is kell ügyelni, hogy a két éven aluli gyerekeknél a szöveti transzglutamináz elleni antitestek nem adnak megbízható eredményt, ezért náluk a gliadin elleni antitestek vizsgálata nagyobb jelentőséggel bír.
A szérumvizsgálat a diéta ellenőrzésére is alkalmas, hiszen a jól működő diéta megritkítja ezeket az antitesteket
Ha a vérvizsgálat megerősíti a lisztérzékenység gyanúját, akkor még a vékonybélből is mintát kell venni. A biopsziát gyomortükrözés segítségével végzik, és a mintát a patkóbél nyálkahártyájából veszik. A szakorvos ezután mikroszkóp alatt vizsgálja a mintát. Kis nagyításnál (50-szeres) a felépítést, nagy nagyítás alatt a gyulladásos sejtek arányát nézi. A lisztérzékenység felismerésében döntő fontosságú a fedőrétegben jelenlevő lymphocyták száma.
Határesetben a szövetfestést követően tovább vizsgálják az immunrendszer jelenlevő sejtjeit (immunhisztológia), és meghatározzák a különféle fehérvérsejtek arányát. Az eredmény megítélésében aranyszabálynak számítanalk a Marsh-kritériumok:
- a nyálkahártyában levő lymphocyták száma
- a bélbolyhok hossza
- a különféle sejtek aránya
- a gyulladásos sejtek aránya a felszín alatti rétegben
- a nyálkahártya kinézete egy speciális festésben.
Mindemellett a fertőzéses gyulladást a különböző lehetséges kórokozók utáni hiábavaló kutatás zárja ki.
Az 1990-ben megújított diagnosztikai kritériumok megkövetelik, hogy a diéta javulást hozzon a beteg számára. Az ellenőrző szövetvizsgálatot a korábbiaktól eltérően csak speciális esetekben ajánlják. Ilyenek például a diéta kétséges eredményei, vagy a kétséges diagnózis.
Bár tipikus esetekben a betegségkép egyértelmű, sokszor más betegség is okozhatja még a tipikus, de nem specifikus szövetvizsgálati eredményt. Szóba jöhetnek még élelmiszerallergiák (tej- és szója fehérje), különböző bélfertőzések, autoimmun enteropátia, az immunrendszer betegségei. A tünetek mögött állhat még szervátültetés utáni kilökődés, citosztatikumok, hiányos táplálkozás, és mások. Kétes esetben próbaként bevezethető a gluténmentes diéta. Ha a tünetek enyhülnek, vagy elmúlnak, akkor a lisztérzékenység bebizonyosodott.
Egy további lehetőség a cisztás fibrózis, amit az izzadság kloridtartalmának vizsgálatával lehet kizárni. Mindezeken kívül ki kell zárni az olyan veleszületett betegségeket, mint a hasnyálmirigy-elégtelenség, különféle enzimhiányok (például laktáz- vagy szacharázhiány), a Crohn-betegségés a Whipple-kor.